Olasz körút, 2024. május 16-28.
- nap: Lucca – Pisa – Volterra – San Gimignano – Monteriggioni – Siena (2024.05.21. – kedd)
Egész éjszaka esett … nem kicsit. Ettől függetlenül azért ki tudtuk pihenni magunkat.
Reggel az indulásunk előtt megnéztem az időjárás előrejelzéseket, és most sem láttam mást rajtuk, mint ami már korábban is látszott, hogy Olaszországban dél felé haladva javulni fog az idő és mire visszatérünk Firenzébe, majd Velencébe egészen kis nyárias, száraz időjárásunk lesz.
(Nem az applikációk látványpékségét használtam, mert ugye ha már arra adtam a fejem egykor, hogy meteorológus leszek, talán használnom kellene az évtizedek alatt felhalmozott tudást, tapasztalatot. Utazásunk alatt minden nap ránéztem az előrejelzési térképekre – túlzásba azért nem vittem – és konstatáltam, hogy korábban is elég jól tippeltek a modellek, mert úgy néz ki valóban javul, ha lassan is az idő.)
Pisa (meg tulajdonképpen egész Toscana) még nem volt eléggé délen, ehhez az időjárás javuláshoz, így már a város felé haladva útközben is látszott, hogy egy-egy zápor okozhat még nekünk meglepetést ezen a napon.
Szállásunkról közel fél óra alatt a korábban kinézett, és a pisai Csodák kertje közelében lévő (fizetős) parkolóba értünk, negyed 10 körül pedig már torony ferdeségét méricskéltük.
A Kertbe azt hiszem bármikor be lehet menni (nyitva 0-24), de a nevezetességek többsége 9-20 óra, a Dóm viszont csak 10-20 óra között látogatható. Többféle jegy elérhető, attól függően, hova szeretne az ember bemenni. Mi a toronyba is fel szerettünk volna mászni (csak lépcsőkön lehet), így a legdrágább 27€/fő-s jegyet kellett megvásárolni.
A toronyba tervezett látogatásunkat előre lefoglalt időpontban tehetjük meg (némi eltérést azért engednek, nem szükséges másodperc pontossággal érkezni), így ha a torony is szerepel a programodban, akkor érdemes előre megvenni a jegyet, mert a helyszínen már nem biztos, hogy kapsz arra az időszakra, amikor éppen ott tartózkodsz.
Amennyiben a tornyot (sok más turistához hasonlóan) csupán kívülről szeretnéd megnézni, nem szükséges előre megvenni a jegyet, azt ott, kis sorban állás után is megveheted.
Az aktuális nyitvatartást, a belépők árát itt találod (kattints!).
A toronyba a belépést 10 órára terveztem (gondoltam addigra biztos odaérünk … így lett), emiatt az addig hátralévő időt szerettük volna tartalmasan eltölteni, gondoltam bemegyünk a Dómba … csak az éppen zárva volt még (mint kiderült 10-kor nyit). No, menjünk akkor a pár méterrel arrébb található Camposantóba (temető)! Itt alapvetően két dolgot érdemes megnézni, az egyik a csontraktár, a másik pedig Dante Isteni színjátékának két falra festett víziója (a Halál diadala és a Végítélet, mindkettőt Bonamico Buffalmacco festette).
A falak mellett elhelyezett síremlékekben nyugszanak a Medici család tagjai közül néhányan, valamint a Keresztes hadjáratokban elesettek is (akinek a hamvait haza tudták hozni), ezen kívül a padlózatban is számtalan sírhelyet alakítottak ki.
Mire a Camposantót bejártuk, már indulhattunk is a toronyhoz, ahova fémkeresős motozás után léphettünk csak be (előtte le kellett adnunk minden táskánkat, még a női táskák, hasi tasik sem képeznek kivételt). A toronyba fényképezőgépet, telefont fel lehet vinni, más nem.
Azt írják a látogatás ideje közel fél óra és valóban, nagyjából ennyi idő alatt fel lehet menni a csigalépcsőn (néha kis szusszanásnyi szünetet érdemes tartani, mert elég szép sportteljesítmény feljutni a tetőre) és nézelődés után visszatérhetünk a földszintre. Az épületbe belépve pár perces tájékoztatót hallgathatunk meg (angol és olasz nyelven) a torony történetéről, majd elindulhatunk felfelé a tetőre. Haladás közben tapasztalható, hogy a „lépcsőház” érezhetően dől, lejtenek a lépcsők. A felső körfolyosóra érve már elég jó képeket lehet készíteni a városról, a térről, de egy kisebb csigalépcsőn tovább lehet menni a harangokhoz is (nem működnek).
Én, rendkívül erős tériszonyomnak köszönhetően a körfolyosón vártam meg Ibolyát, amíg felmegy a harangokhoz, majd pár perces nézelődés után együtt indultunk lefelé a „végtelen” sok lépcsőn.
A toronyból kilépve már el is kapott bennünket egy erősebb zápor, így sietősen mentünk a táskákért, majd utána a Dóm belsejében kerestünk menedéket az egyre nagyobb cseppekben hulló eső elől. Velünk egy időben érkezett egy nagyobb magyar turistacsoport is a Dómba, így egy kis ingyenes idegenvezetést is kaptunk az épületben. (A pisai Dóm részletes ismertetőjéért kattints ide!)
A Keresztelőkápolnát ottjártunkkor éppen felújították, így azt nem tudtuk megnézni (pár évvel korábban én már jártam itt, így megnyugtattam Ibolyát, hogy nem sokról maradt le), a múzeumokat sem jártuk be (ezeket nem is terveztük, annak ellenére, hogy a jegy árában benne volt a belépő ezekbe is).
A Csodák Kertjének érdekesebb látnivalóit nagyjából két óra alatt végigjártuk, séta közben jókat nevettünk a furcsa pózba merevedő alakok láttán, akik a toronnyal a háttérben próbáltak egy addig még soha, sehol sem látott, vicces képet készíteni. Pár perces sétát követően,a parkolóból kihatva már róttuk is az utat következő célpontunk, Volterra felé.
Miért látogass el Pisaba?
Természetesen a Csodák kertjében látható épületek miatt. Ezek közül kiemelkedik a Dóm, a Campanile (ferde torony) és a Camposanto (temető). Lehet nézelődni a városban is, de én ezt inkább Firenzében tenném.
Eredetileg itt egy tengerparti túra következett volna a terveimben, de az időjárás bizonytalansága, meg a hideg tengervíz sem csábított bennünket a partra, így ezt kihagytuk.
Pisához aránylag még közel jártunk, amikor a GPS balesetet jelzett az előttünk lévő úton, több kilométeres kocsisorral. Gyors áttervezés után már a kerülőúton robogtunk a város felé, ahova a kis kerülő ellenére délután 1 órakor meg is érkeztünk és a Coop áruház mellett találtunk egy ingyenes parkolót.
Meredek út vezet innen a város bejáratához (az egyikhez a sok közül). A középkori, kockaköves utcákon keresztbe-kasul bejártuk a várost, nagyon hangulatos és mivel egy magas szirtre épült, remek kilátást is biztosít a környékre.
Miért látogass el Volterrába?
A középkori utcákon a kőépületek között sétálva visszarepülhetünk kicsit az időben egy teljesen más korba.
A városnézést követő nagyjából félórás autózással megérkeztünk San Gimignanoba a tornyok városába. Itt már rövidebb időt töltöttünk (köszönhetően egy közeledő, ronda zivatarfelhőnek is), mert (így utólag) azt lehet mondani, hogy a tornyokat leszámítva a két város nem nagyon különbözik egymástól. A kőépületek nagyon hasonlítanak egymáshoz, Gimignano is hegytetőre épült, így a városfalról messzire lehet látni a toszkán tájon.
A tornyok azonban teljesen más hangulatot kölcsönöznek a városnak, főleg, ha a történelmi hátterét is ismerjük a keletkezésüknek. Anno a harcos középkorban két táborra oszlott a város lakossága a pápai, illetve a császári érdekeket és hadakat támogatókra. Az ellentét a két tábor között akkora volt, hogy utcai harcokba is bonyolódtak és ezeket támogatandó, vagy épp a védekezés miatt építették a tornyokat. A szomszédos épületeket egymástól legalább 10-15 cm választotta el, nehogy a szomszéd (az ellenség) kihallgathassa a beszélgetéseket. Később aztán, amikor már okafogyottakká váltak ezek a rések, betemették, befalazták azokat, így ma már nem láthatóak. Hasonló, harci tornyok más olasz városokban is álltak, de azokat mára már jobbára lebontották, szerencsére itt San Gimignanoban megmaradtak.
Miért látogass el San Gimignanoba?
Miért, miért, hát persze, hogy a tornyokért!
Alig egy óra elteltével már a következő középkori városka, Monteriggioni felé haladtunk, az üde zöld toszkán vidék szemet gyönyörködtető lankái között.
Monteriggioni.
Éppen egy eskövő zajlott a városka (egyetlen) templomában, emiatt a városfal tövében lévő parkolót megtöltötte a násznép, helyet csak a lejjebb lévő, sokkal több férőhellyel rendelkező parkolóban találtunk. Innen visszamásztunk a dombtetőre, körbejártuk azt a 10 kőházat, amiből a városka áll, felmehettünk volna a várfalra is 5€-ért, de inkább visszamentünk az autóhoz és nem kis csalódással a lelkünkben indultunk tovább Siena felé.
Az utóbbi időben olvasok a városkát dicsérő írásokat utazási blogokban … hát őszintén én még azt a 2€-t is sajnáltam, amit a parkolásért kifizettünk. Volterra és San Gimignano után ez a település már semmi újdonsággal nem szolgál, nézegessük inkább a toszkán tájat!
Miért látogass el Monteriggioniba?
…. ha nincs jobb dolgod …. és még életedben nem jártál egy toszkán városban sem.
Rövid idejű látogatásunkat (10-15 percet vesztegettünk el ott) gyors távozás követte és már indultunk is a Sienában lévő szálláshelyünk felé. A megérkezésünk után bejelentkeztünk, kipakoltunk, majd fél 8-kor már a közeli étteremben ültünk és ettük a házimakaróni tésztából készített milánóit.
Az étel remek volt, olcsó, a kiszolgálás udvarias. A személyzet csak olaszul beszél, ám ettől függetlenül mindenkinek ajánlom ezt a helyet (Al Tocco – Ristorante Cucina Tipica Senese).
A vacsorát egy kis sétával vezettük le, miközben festményszerű fényképeket készítettünk a lenyugvó nap fényében fürdő Toszkán vidékről.
(Na, ez a vége így elég csöpögősre sikeredett, de menj el oda és megérted!)
