Olasz körút, 2024. május 16-28.
- nap: Siena – Val d’ Orca – Montepulciano – Firenze (2024.05.22. – szerda)
A B&B Verbena megfelelő helyszín a nyugodt pihenéshez, távol Siena zajától, a szemkápráztató Toscan dombok között (a „légy a levesben” egy nagyobb iparcsarnok a ház előtti völgyben, ami elcsúfítja a kilátást).
A gyors reggelit követően (a „hazaiból”) már pakoltuk is meg az autót, hisz 10:30-ra volt foglalva a Siénai Dómba a belépőnk. Még itthon kinéztem egy jónak tűnő parkolót (az autó LPG-s mivolta okozott némi problémát a parkolók használatánál, mert mélygarázsba nem hajthatok be vele, de gondos tervezéssel ez elkerülhető). Szállásadónk is ajánlott több lehetőséget a városban (ingyeneset, ahol vagy van, vagy nincs hely és fizetőset is), de maradtunk a korábban kiválasztottnál. Ez a parkoló, közel van az egyik déli városkapuhoz (Tufi kapu) és szállásunkról is könnyen elérhető (bónuszként egy olcsó LPG kút is található errefelé).
Közel 10 perc autózás után, 9 óra előtt pár perccel már a parkolóban válogattunk az árnyékos helyek között. Automatánál kell fizetni (kp, vagy az Easypark applikáció működik), én az applikációt választottam, mert azzal a távolból is meg lehet hosszabbítani a parkolási időt (amire szükségünk is volt, mert az előre lefoglalt időnél tovább maradtunk a városban).
Easypark applikáció: több olasz városban is használható (több ország szerepel a listájában, talán még Magyarországon is működik). Regisztráció után hozzá kell rendelni egy bankkártyát az apphoz, majd a parkolóba érve ellenőrizni kell, hogy a GPS alapján jó helyet állított-e be az app. Utána be kell állítani a tervezett parkolás végének idejét (nem olyan, mint itthon a Simple parkolása). Az idő lejáratáról kétszer küld értesítést az app, a lejárat előtt 10 perccel és a lejárat időpontjában. Én ez utóbbit vettem csak észre (5 perccel később, mint kellett volna) éppen a Dóm mellett jártunk, azonnal meghosszabbítottam a parkolási időt, szerencsére nem lett probléma a kimaradt percekből – nem járt az autónál egy „jószándékú” parkolóőr sem.
A parkolótól gyalog mintegy negyedórányi távolságra van a sienai palio (kosztümös lovasverseny – alias „Nemzeti vágta”) helyszíne, a Piazza del Campo. A korai időpontnak köszönhetően még alig „turistásodott el” a tér, így remekül be tudtuk járni.
A városháza (Palazzo Pubblico) tornyának (Torre del Mangia) árnyéka még hosszúra nyúlva, majdnem a tér túloldalán lévő házakig ért. A teret körbeölelő házak tövében a mozgóárusok is ekkor kezdték kirakosgatni portékáikat. Részletesebb ismertetőt ide kattintva olvashatsz a térről.
Miután jól kinézelődtük magunkat, elindultunk a pár perces sétatávolságra lévő, a város fő attrakciójának számító, sienai Dóm (Santa Maria Assunta-katedrális) felé.
Részletesebb ismertetőt ide kattintva olvashatsz a Dómról.
Jegyek, nyitvatartás (kattints IDE), sajnos ez a weboldal nem kimondottan jól áttekinthető, én is többször próbálkoztam, mire megtaláltam a nekünk megfelelő jegyeket.
(Lényeges, hogy az „Opa SI Pass” felirattal ellátott jegyek 3 egymást követő napra érvényesek. Azt hallottam, hogy többször is vissza lehet térni adott helyszínre ezekkel a jegyekkel, de erre azért kérdezz rá ott a helyszínen! A „sima” jeggyel csak a dómba és a könyvtárba lehet bemenni, mondjuk az sem rossz.)
A helyszínen vásárolt belépők olcsóbbak pár €-val.
A belépőnk (amit már egy hónappal az érkezésünk előtt megvettem – a fenti linken) csak 10:30-ra szólt, így volt időnk a templom környékének feltérképezésére is. A Piazza del Campo felől érkezve először a Keresztelőkápolnához érünk, majd a Dóm bal oldalán a lépcsőkön felfelé haladva előbb a Kriptához és kicsivel feljebb a Piazza Jacopo della Quercia térre jutunk. Innen pár lépés csupán a Piazza del Duomo (vagyis a Dóm tér), ahonnan nem csak remek képeket készíthetünk a Dóm gazdagon díszített homlokzatáról, hanem a katedrális belsejébe is itt lehet bemenni. Rövid sorban állás után, 10 óra után pár perccel sikerült is az elsők között bejutnunk (itt sem ragaszkodnak a pontos időre érkezéshez) a lenyűgöző szépségű templomba. Én erről a templomról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, ez az olasz templomok közül a kedvencem. Gyönyörű, órákon keresztül tudnék ácsorogni, ücsörögni a belsejében, ámulva nézegetni a festményeket, szobrokat, az intarziás padlót. Ennyi csodát még sehol sem láttam egy aránylag kis térbe bezsúfolva.
Két nagy templomban NEM jártam még Olaszországban, az egyik a firenzei Dóm, a másik a római Szent Péter Bazilika. A firenzei dóm belsejéről készült fényképek alapján az labdába sem rúghat a sienaival összehasonlítva, a Szent Péter Bazilika viszont valószínűleg elveszi a pálmát a sienaitól (… bár a szerelem mindig vak).
Nagyon sok látnivaló van az épületben, emiatt elég sok időt el is lehet itt tölteni (… és időközben, ha rád tör a szükség, az épületben található fizetős WC is).
A Dóm kupolájába (Porta del Cielo – az Ég Kapuja) is felmehetünk (oda a mi belépőnk nem volt érvényes, ide külön jegyet kell váltani, emlékeim szerint a ‘Shop’-ból nyílik a bejárat és a pénztár is a kupolához.
Az épületből a kijáraton keresztül visszatértünk a Dóm térre, majd onnan a Jacopo della Quercia térre (ezt a teret csak azért emlegetem, mert innen lehet megközelíteni a Dóm másik nagy látványosságát, a ‘Facciatone‘-t, vagyis a Homlokzatot.
Miért kapott külön nevet egy épület homlokzata?
Hát azért, mert a hozzá tartozó épület sosem készült el, csak a „Homlokzat„-ot építették meg, a többit pedig elvitte a Nagy Pestisjárvány.
A 14. század közepén a sienaiak megtervezték és el is kezdték a Dóm bővítését, hogy létrehozzanak egy új, a jelenleginél jóval nagyobb, 100 méter hosszú templomhajót, meghagyva az eredetit is (a most látható templomot) ennek a gigantikus, új templomnak a kereszthajójaként.
Az építkezés azonban lelassult a pestisjárvány, valamint az ezt követő gazdasági recesszió miatt, végül pedig le is állt a már elkészült részek stabilitási problémáinak felfedezésével. Végül a terveket elvetették, csak a „Homlokzat” maradt meg, ahonnan csodálatos kilátás nyílik Sienára.
Hogy juthatunk fel a ‘Facciatone’-ra?
A Jacopo della Quercia tér végében található a Dóm Múzeum bejárata, itt a lépcsőházban fel kell menni az utolsó előtti emeletre, majd a teremben lévő hosszabb-rövidebb sorba beállva megvárni, amíg ránk kerül a sor, mert egyszerre csak korlátozott számú nézelődő lehet a falakon.
A Homlokzatnak már az első szintjéről is nagyon szép a kilátás, de egy kiegészítő csigalépcsőn juthatunk fel a tetőre, ahol a tériszonnyal rendelkezőknek lehet kisebb problémájuk. Én is ezek közé tartozom, de sikerült túlélnem, az „élmény” itt nem olyan vészes, mint a pisai ferde toronyban.
A fal tetejéről láthatjuk a katedrálist egy új szemszögből, valamint a sienai és a toszkán vidék semmihez sem hasonlítható látványában is gyönyörködhetünk.
A látkép élvezete után a múzeumon keresztül térhetünk vissza az utcára. Ne siessünk nagyon, mert a múzeumban láthatók például a Dóm eredeti szobrai, üvegablakai, ugyanis többet már másolattal kellett helyettesíteni, mivel az idők során megrongálódtak.
A Dóm mellett a lépcsőkön lefelé menet megnéztük még a Kriptát, valamint az éppen restaurálás alatt lévő Keresztelőkápolnát, majd sietősre vettük lépteinket és mentünk vissza a parkolóban álló autóhoz (a második, meghosszabbított „parkolójegy” is kezdett lejárni).
Miért menjünk Sienába?
A Santa Maria Assunta-katedrális bejárása miatt … no meg ezen kívül van ott pár másik látványosság is, terek, templomok, maga a város is nagyon hangulatos (… csak a szemétszállítást szervezhetnék meg jobban …), így 2-3, de akár 4 napra is adhat nézni-, látnivalót a város.
Nekünk most ennyire volt időnk, de erre a napra ez is elég volt.
Egy idő után Olaszországban utazgatva kezd kialakulni egy, nevezhetjük pl. „templom undoritisz” betegségnek. Ez amiatt lehet, mert minden olasz városban, faluban, ha más látnivaló nincs is, de van legalább egy templom, amit „meg kell nézni!”, és ez egy idő után elér egy olyan szintet, hogy egy újabb templomhoz érve már azt mondja az ember, hogy mindegy hova, csak „IDE NE!!” menjünk be.
Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem ez is olyan, mint a gyógyszer, „kis mértékben orvosság, nagy mértékben méreg” a léleknek.
A nap hátralévő részében mentünk is lelket ápolni, autózgattunk kicsit a Toszkán dombok, völgyek között.
A város déli határában megitattuk a lovakat (teletankoltuk LPG-vel az autót) és Sienatól dél felé vettük az irányt. A Val d’Orca völgyét elérve, több száz másik, önjelölt természetfotós társaságában mi is megálltunk több helyen is elkészíteni a „még soha sem látott”, szép tájképek 1000-ik változatát. Ez a völgy annyira fotogén, hogy mindegy hol is állunk meg, bármelyik részén készíthető festménybeillő tájkép (azért nem árt olyan leállót keresni, ahol nem zavarjuk a többi autóst, mert csak 2*1 sávos az út).
Az SP146-os úton haladva, időnként meg-megállva elértük Montepulciano városát.
(Megj.: nem tudok elmenni szó nélkül a közösségi média förtelmei mellett.
Drága Youtuberek!
Abban az esetben, ha nem beszélitek az olasz nyelvet, vegyétek magatoknak a fáradtságot és használjátok a Google Translate programot! Oda bemásolva a városka nevét, a kis hangszóró ikonra bökve megtudhatjátok a helyes kiejtést … NEM MONTEPULSZIÁNÓ!!!
Könyörgöm!)
A városka előtt letérhetünk a „Sanctuary of the Madonna di San Biagio” szentélyhez, ahova egy hangulatos ciprusfasor vezet, a szentély mellől pedig szép kilátás nyílik a tájra.
(A főút itt élesen jobbra kanyarodik, nekünk azonban balra kell fordulni, az egyenes irány pedig a városba vezet felfelé a hegyre.)
Amilyen a mi szerencsénk éppen abban a félórában értünk oda, amikor a kis templom zárva tart (ebédszünet?), így a környéken nézelődtünk pár percet és ezt követően már haladtunk is felfelé a hegy(domb)oldalba épült városkához. A városközpontba itt sem lehet behajtani és délután lévén a dombtetőn lévő parkolók már megteltek, így egy lejjebb, a domb nyugati oldalába épített parkolóban álltunk meg (ingyenes, cserébe magasabbra kell mászni).
Montepulciano
Hangulatos, középkori városka egy hegytetőn, ódon kőépületekkel, templomokkal és egy etruszk időket bemutató múzeumi gyűjteménnyel, … Volterra kettő.
Ettől függetlenül ajánlott a látogatása.
Az interneten számtalan „Mit nézzünk meg Montepulcianóban?” című oldal található, de a látványosságok nagy részét a Google térkép is mutatja, ott helyben.
Félórás nézelődés után az egyre szaporodó szélrohamok figyelmeztettek a közeledő zivatarra, így a bőrigázás helyett mi inkább a gyors távozást választottuk.
Az autóhoz visszaérve már csepergett is az eső, így nem teketóriáztunk, elindultunk a megyeszékhely, Firenze felé.
Most sem az autópályát választottuk az utazáshoz (drága is, meg alig látni valamit a tájból, no meg nem is sietünk olyan nagyon), így közel 3 órás autózás után, délután 5 órakor meg is érkeztünk a városba. GPS-ünk gyorsan és pontosan elvezetett célunkhoz a Rifredi negyedben lévő szállásunkhoz (Albergo Cinzia: ingyenes, utcai parkolással – lásd lentebb!).
Bejelentkeztünk, vadásztunk a szálló előtt egy ingyenes parkolót (bő 3 napig ott fog állni az autó), majd sétáltunk a környéken egy nagyot. Éttermet kerestünk (megfelelőt nem találtunk), elmentünk a pályaudvarra megnézni (kipróbálni) a vasúti jegyvásárló automatát, majd a közeli COOP áruházban bevásároltunk és a szállodában ejtőztünk a nap hátralévő részében (beesteledett időközben).
Parkolás Olaszországban
- Történelmi negyedbe NE hajts be, mert megbírságolnak, elszállítják az autót, …
- Három színt használnak a parkolóhelyek felfestésére:
– fehér = ingyenes parkolás (mindig tele van, de nem reménytelen)
– kék = fizetős, itt gyakrabban van üresedés (elég drága)
– sárga = csak helyiek vehetik igénybe
(a kihelyezett parkolóóra elég biztosan jelzi, hogy ott NEM ingyenes a parkolás).
A firenzei szálloda recepciósa azt tanácsolta, hogy átmenetileg álljak az út szélén álló nagyméretű, színes kukák (szelektívek) mellé, ott nem zavarom a többi autóst (és tényleg, egy karcolás sem lett a kocsin). Figyeljem az ingyenes részt, és ha látok üresedést, azonnal parkoljak oda! És így is lett, mert az autó kipakolása közben egyszer csak lett egy szabad hely, amit mi rögvest el is foglaltunk. Szerencsénk volt, hogy nem kellett hosszabb időt a „parkoló vadászat”-tal töltenünk.
